Tapasztalataim szerint sokan hallották már a vasalós áramkörkészítés elvét nagyvonalakban, de meg mégsem akarják valósítani, mert első hallásra bonyolultnak tűnik. Pedig nem feltétlenül nehezebb eljárás, mint például a filces, vagy a megvilágításos nyákkészítés! Az elve a következő. Számítógépen kell megtervezni a kivitelezendő áramkör nyáktervét, de legalább kétszeres felbontásban, mint amekkoraként kinyomtatásra fog kerülni! Az alkatrészek méretarányainak megőrzése érdekében -ami már elengedhetetlenül fontos, pl. egy IC-s körben-, célszerű papírra megtervezni az alapelgondolást, figyelembe véve az alkatrészek méreteit. Ezt digitálisan lefényképezve, vagy beszkennelve lehet átrajzolni akár Paint-tel is. Az így kapott képet, ha felületszerelten készítjük el a panelt -tehát az alkatrészbeültetési pontokat nem fúrjuk át-, tükrözni kell! A nyomtatás viszont csak meghatározott eszközökkel történhet! Csak lézernyomtató használható, és papírként is csak olyan fényes felületű jöhet szóba, amely nem szívja magába a tintát. Ilyen például a műnyomó, vagy a tojáspapír. Nagyobb papír-írószer, de akár dekorációs boltokban is beszerezhető. A nyomtatott papírra pontosan fel kell ragasztani a már méretre vágott panelt, és vasalóval lehet izzítani. Az áramkört érdemes főleg a kezdeti alkalmakkal 3-4 példányban kinyomtatni, mert a vasaló hőmérsékletétől függően 5-10 percig is lehet, hogy hevíteni kell majd azt. Amikor már bizonyos, hogy a tinta teljes felülete áttapadt a nyáklemezre, forró vízbe kell áztatni, és legalább fél óráig ázni kell hagyni! Ezután jöhet a papír eltávolítása. A megmaradt tinta már elegendő védelmet tud biztosítani, hogy alatta a sav ne marja fel a rezet, de én megerősítésképpen át szoktam nagyjából húzni még filccel is.

Végezetül egy példakanyák számítógépes rajza, és a megvalósított képe:


 A nyák jobb alsó sarka direkt van homályosítva, a valóságban nem olyan!